Az ember elvágyódik a megszokások rabságából, újat és rejtelmekkel teli utakra lépne, de a keretek meg akadályoznak benne. Mondjuk elvárások és helyt állások, mert hát nem egy vadvirág a lét, ami magában vidáman el illatozik és tekintget a napfényes szellők hajladozásaiban.  Jó, hogy valahova tartozhat az ember, ahol számítanak rá, legyen azok a barátok, családtagok és a munkahely. Tudni, hogy jó és hasznos a létezésünk morzsája. Ezek az elvágyódások csak ritka és nagy horderejű változásokkal valósíthatóak meg, lehet szívesen elutaznék sosem látott vidékekre, de jelenleg itt van szükség rám.

Így találtam ki ezt a virtuális elvonulást, ami csak részben igaz, hisz most is lógok a net csápjain és megosztom a gondolataim…  A lelkünk húzza maga után a testet is, most kényszer-pihenőre ítélve ténylegesen elzárva a világtól itthon gereblyézem a gondolatokat a fejemben és próbálom formába ölteni az eddigi számtalan impulzust, amit már csak ebben az évben is kaptam. Idei első és remélem utolsó homloküreg-gyulladásommal medve méretű alvásokkal, és izgalmas könyvekkel körbe bástyázva hallgatom ezt az új számomra vibráló, pezsdítő de néha elandalító  eksztatikus  zenét.   Anna von Hausswolff , pár napja megismert új szenvedélyem.

A könyv élményeim és a készülődő novellák is fel fognak ide kerülni, amint végzek velük.

Mindenkinek szép napokat, örömtelieket és békére vivőeket!

(Szolgálati közlemény:  a  vonaton megismert cuki kutya gazdijának szeretném egyirányúan üzeni, ha küldene egy hozzászólást, vagy üzenetet, párbeszéd formájában válaszolnék a kérdésekre, amennyiben felmerültek. Békét! 🙂 )