Úton

Senki ne tartson magáénak

engem

Ez az én utam egyedül kell

mennem.

 

Mint, dióbél héj nélkül

érzem hogy fázom

de az én utamon

egyedül kell járnom.

 

Ha kikacsint a vágy és

lépéseim visszhangoznak másban

ajtóm csak résnyire tárva.

Lesz fog alá való, mi vídit

bensőd erővel újra megtellik

És ha engedem kontúrjaim

finoman simítsd.

De csak átutazó, barátságos vándor

maradsz és a szabadságtól

elköszöni sem kell

még az ölelésért sem fizettünk

túl nagy árat.

 

Kontúrok találkozása

még szabad!