Lezárás

I.
Al'kohol bárban az ágyban
a hiány nem pótolható
ahogy belőle is csak
egy
a valódi vér való.

Másolata kicsiny Ő
hordozza tekintetét
mozdulataiba rejti el
ahogy kattognak fen
az agyban olajozottan
körben a sok fogaskerék
viszi tovább a hullámot.
Igen én itt vagyok.
Aztán csak álmaimban
érinthetem és hallom
nevetését, elfulló hangon
csacsogjuk szerelmünk
mély titkait mit
senki se ért.
Itt vagyok, pont
itt ragadtam még
32.-es lábbal taposom
a Föld tetejét.
Próbálom fojtani a fájdalmat
megkezdem szokásos mozdulatokat
de hiánya sosem potólható.
Al'kohol bárban az ágyban
egy " régi" búfelejtő
Holdugrásban
most se eget, se csillagot
el nem érhetem.
II.
A pót, az csak utánzat
marad, belül üres
kívül már elég aszalt.
Kért még tegnap
sírva könyörögve
sose engedjem el,
itt  otthonra lelt.
Kért, hogy más ne
érinthesse kényes
köreim erét,
csak ő legyen az úr
és legyen nekem elég.
III.
Szívem akkor szétszakadt
2012. október húsz
tízóra negyvenőtkor
amikor megállt egy pár néma tétlen
percre Szerelmem szíve.
Mondtam tegnap neki
ez a szív örökre elveszve
és nincs ragaszkodás
körmökkel kapaszkodás
ha ez az utolsó érintés, hát a hideg
szív csak ennyit lát.
Nincs szívem
csak húsom mely lángol
ha elég parázs égeti
bárhol.
Ez csak egy ilyen hús
és nem szerelem.
 Kezét, lábát mivel
ölelt és magához láncolt
VÉGLEG elengedem.
2015.06.20. valamikor hajnalban
Nem, nem szerelem!!!!

2 thoughts on “Lezárás”

  1. Ez igen! Bár az apropója szomorú illetve talán nem is az apropója hanem az ahogy a dolgok mindíg oda érnek vissza – össze hogy Dániel Zsolt.

    A másik vonal ami még foglalkoztat hogy a játékot csak játéknak játszani nem könnyű. Ez talán ego-ban dől el.

  2. Már mindenen túl vagyok ami a legtöbb kislány habos álmaiban él és álmodik. Zsolt az én másik felem volt, és minden rezdülésben egyként éltünk. Senki nem érhet fel vele. Újat nyújtani senki nem tud és nem is várom el.
    Ha valakit beengedek az életembe és örömet találunk egymásban az nagyszerű, amíg a szó őszinte és kölcsönösen tiszteljük egymást. A játékot csalás nélkül, örömmel érdemes játszani.
    Mindig tanulok! 🙂

Leave a Reply