Fagyottak a gondolatok, jeges szél söpör a bőrön, igaziból magától működik a gépezet, teszem a dolgom, mert : „… és bármibe kerül és akármi  fáj, tudod hogy élni lehet és nem csak muszáj…”

Tíz éves lenne a kapcsolatunk Télapó napján, de a gép úgy dobta, hogy Dozsónak más útra kellett lépnie. Nem értem miért, mi a cél, csak tűröm. A gyermekünk miatt megy tovább a Nap az égen.  De október 20 óta minden üres és színtelen. A nevét mantrázom, mint holdkóros és várom, hogy ismét csilingeljen a kulcs a zárban és hátulról a nyakamba csókoljon , amikor haza ér este.

Jó utat Drágám, mi még találkozunk, hisz egyek voltunk testben és lélekben. Két lökött szerelmes akik túl láttak a bőr-börtönön.