10 évvel ezelőtt Télapó napjának estéjén, észre vettem hogy egy viccesnek tűnő kék szemű pasi megnézte az adatlapomat egy oldalon, de nem írt nekem. Kellemes, kedves és őníronikus volt az Ő adatlapja, egyből furdalt a kíváncsiság  miért nem írt, milyen is lehet. ( nálam ez egy alapbeállítás, hogy csak a kék szemű pasik vonták magukra a figyelmem, tudom diszkriminatív , de a pasik  meg a nagy mellű csajokat szeretik, szóval ez van).

Írtam a srácnak, hogy nagyon szimpatikus és szívesen megismerném, de kérdezném miért nem írt? Válaszolt, ő arra gondolt, hogy egy újságíró csaj aki főiskolás, biztos nem találná elég érdekesnek egy egyszerű fickót aki „vas-faragással ” három műszakban keresi a kenyerét. Annyit válaszoltam, hogy én így is kíváncsi vagyok rá, és szeretném megismerni.   Így indult a kapcsolatunk, millió levelezés, órákig tartó telefonálásokkal, majd elhívott két hétre rá egy koncertre Tankcsapdára a Pecsába.  Onnantól elválaszthatatlanok lettünk, és rájöttünk, hogy egymás elveszett és nagyon várt, remélt másik felei vagyunk.  Az életünk egy pályán, egymást kiegészítve haladt  2012 . október 20.-ig.

Ezt a dalt nemrég küldte (mert szoktunk levelezni, smsezni és telefonon beszélni úgyis hogy együtt éltünk. ) Romantikus, bolondos szép szerelem.