Drága jó „Szihónéni” barátnőm, aki már több , mint 12 éve részese a körülöttem és bennem kavarodásoknak,  nálam járt pénteken, békésen ebédeltünk és beszélgettünk.

Miután haza értem a teljesen felesleges felülvizsgálatomról,  (Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal) ahol olyan embertelen, aljas és kegyetlenül viseltetnek az emberrel, hogy bőgnie kell, mert mást az indulat, a megalázottság okozta sokk miatt többre nem képes.)  Kívánom az ott dolgozó     ” orvosnak „, hogy ha bajba jut hasonlókép szívélyes és szakszerű ellátást élvezzen, mint amit én és még sokan mások. Lelketlen dőg evők, amúgy.               -téma lezárva-

Szóval Szihónéni, mint mindig az elmúlt évek alatt, velősen és lényegre törően, csak annyit tanácsolt-

-TÚL ÉLNI, BÁRMI ÁRON, MINDEN FEGYVERNEM HASZNÁLHATÓ! 

…mert ezt a harcot, érzelmi háborút csak én győzhetem le,  más ebben csak külső szemlélődő  aki esetleg még lök a mélyen beásott késen a szívemben, vagy csak álmélkodva csóválja a fejét. Vannak most kapaszkodási pontok, amikre ha ránézek tudnék mosolyogni, vannak amik szimplán csak biztosítékként tartanak, hogy ne dőljek el. És van a jövő, amit nem ismerek de igyekszem minden ajándékát és lehetőségét, most önző módon kihasználni. MERT TÚL KELL ÉLNEM.