Tegnapi friss és kavargó a történet.

Először nagy kiabálásba, majd magamban való mosolygássá később pedig büszkeséges megnyugvásba csapott át ez az érzelmi turmix.

Életeink ezerféle szakaszokra, helyszínekre és megfelelést igénylő színterekkel váltakoznak, mint egy jól megrendezett színpadi kép, ahol a szereplőknél is jöhet egy- egy beugró.

Jelenlegi életem rövidke ám, tartalmas szakasza tegnap zárult le, miután közölték velem hogy az áthelyezés egyik osztályról a másikra konkrétan a kapun kívülre értendő. Nincs is eszel semmi gond, hisz a mai ember rugalmatlanság nélkül, alkalmazkodás és ami a legfőbb tanulás nélkül elveszett mint egy falevél a szélviharban.  Eltöltöttem két és fél hónapot a helyi kórházban mint adminisztrátor.  Szép emlékekkel gazdagodtam, ez külön sztori… Köszönet azoknak akik ezt a tanulási szakaszt lehetővé tették számomra!

Ma elvittem a fiam az oviba, intéztem a szabaddá vált délelőttömön az elmaradt ténykedéseim, fáradtan haza értem ( mellesleg csontrepesztő hideg is volt).

Haza érve várt a hidegzuhany.

Az én hős Oroszlánom, büszkén mesélte, hogy ő mint az igazság bajnoka elment hetedhét országba és utána akart járni az elbocsátásomnak, mennyire volt igazságos és méltányos. Meg sem állt a kórházi osztály főnővéréig, és megkérdezte mi az oka  hogy nincs szükség a munkámra. ( Ezen úton szeretném megköszönni H. Beatrix főnővér kedves hozzá állását, és szeretnék neki gratulálni a kiváló szakmai teljesítményéért, amivel mint egy igazi háziasszony szeretettel és professzionális ellátásával segíti a betegeknek elviselni a gyógyulási folyamatok néhol nem rögmentes útjait.  Nagyszerű asszony és mindezekhez léleknek és szemeknek is igen kedves személyiség.)

Az én oroszlánom, miután kiderítette az  őt éjjel nyugton nem hagyó gondolat kavalkádjai által felbőszített eltökélést, hogy neki most védelmezni, igazságot szolgáltatni kell, büszkén mesélte, én meg jól leordítottam, hogy azért mégse az óvodából jöttem haza nagycsoportosként, és meg bírom védeni magam, megszeppent, hogy ő csak jót akart.        ( Amikor a főiskola első félévének nagy vizsgahajrájában sikerült kapásból begyűjtenem  hat utóvizsgát, – akkor is kijelentette, majd bemegy a főigazgatóhoz és kivesz engem onnan…)

Büszke vagyok Rá,  hisz nem mindenki mellett áll  egy APA.

ui: van aki nem  olyan szerencsés, hogy életében folyamatosan jelen legyen egy ha nem is pont ilyen harcias  védelmező,  és csak ez elmúlt két évbe a homályból került elő  az  elveszet apa. De ez szintén  más sztori.