Tegnap egy nagyon kedves ismerősömmel, szomszédasszonyommal beszélgettünk, csemetéinkről, kórházról csajos beszélgetés keretein belül.

Ami megmaradt gondolat és tovább pörgette az agyam, elgondolkodtam azon, vajon hogyan is alakulhat ki az emberekben az a beidegződés, hogy az orvosnak hálával tartozik, hogy jobb ellátást kapjon a gyermeke. 

Mindkét fél részére is megalázó, alá-felé rendeltséget, és megvásárolható jóindulatot osztogató elkurvult helyzetnek tartottam, hisz mindenki végzi a munkáját és annak fizetségét megkapja hónap elején.

Volt szó egy orr-mandula műtét szükségesééről, ami annyira nem okoz akkut és súlyos problémát, de gondoltam majd valamelyik iskola szünetre kérnék idő pontot.   Van olyan orvos, aki kerek-perec kijelenti, hogy időpontra kér 20 ezer forintot.  Itt akadt el a szó a számban, hisz nem magán kórház- magán rendeléséről van szó, hanem az adófizetők pénzén épült, fenntartott, üzemeltett kórház, eszközökkel- gyógyszerekkel , az  alkalmazottak bérével,   és még kitudja mennyi kiadással. Tb.-t befizetve, adót levonva az emberek tartják el.  Az orvosokat szintén államilag finanszírozva kitanítatva.  És ekkor jön a ráhatás a gyerekednek a legjobbat akarod,  ( ide beilleszthető az éppen aktuális szerep- férjemnek, anyámnak, apámnak… stb) ne hogy valami rossz kézbe kerüljön.

Ez csak az én saját véleményem, de ha mindenki tudatosítaná magában (főleg az orvosok), hogy azért tettek esküt, hogy  mindenkor a tudásuk legjavát nyújtsák, és mindenfajta ellen szolgáltatás nélkül ez a dolguk, akkor az ember gyomrába nem alakulna ki görcs és félelem, hogy milyen ellátást fog kapni.

Mert a péknek se adok borravalót, hogy a finomabb zsemlét adja mert a gyereknek lesz, se a fodrásznak hogy ne vágja le a fülét.

A gondolkozásunkat magunkban kéne megváltoztatni, és akinek van pénze mehet magán klinikára magasabb ellátásért, de akinek nem adatik meg ne félje az életét ha kórházba kényszerül.