Nagyon nagy lemaradásaim vannak,
mármint irás szempontból. A fejembe persze kész a közlendő dolgok listája, a
forma is, csak a gyakorlati kivitelezés nem áll össze.

Szóval az időrendet fel rúgom,
tegnap férjhez mentem a világ legcsodásabb pasijához, akit csak ismerek.

5 évvel ezelőtt kezdődött a szép
történet (2002. december 6.) , ami 4éves együtt élés egy kékszemű 3 és fél éves
kisfiúval és megannyi kalanddal zajlott. Az életünk felfelé ívelő pályája
lendületes, döccenők nélküli. Persze sok próba, megmérettetés tett minket
egymás mellé acélosítva az érzéseket, az elszántságot hogy egymásnak akarunk
ezentúl létezni.

Tegnap fél háromkor vonultunk be
(majdnem elkésve, és borzasztóan idegesen).

Ki mondtuk az igent, azok az
emberek előtt akik VALÓBAN szeretnek minket és fontosnak tartották azt hogy
osztozzanak a mi örömünkben.

Nagyon büszke vagyok a Férjemre, aki egy személyben társam, ihletőm, szerelmem, támaszom, szeretőm és gyermekem csodás apukája.

Rég nem látott kedves barátok,
rokonok el jöttek, leányos zavaromba össze vissza cikáztam, azt se tudtam kit
öleljek magamhoz az öröm könnyekkel birkózva.

Most a részletekbe nem bonyolódnék,
csak szeretném ez úton is mélységes nagy hálámat kifejezni Esztónak amiért
eljött, hogy osztozzon az örömömben!

Csodás asszony és büszke vagyok
arra hogy ismerhetem őt!

Imádlak Esztó!

Ui: természetesen ha meg jönnek a
képek fel rakom ide.