Családi házban éltem 34 éves koromig, (és csak 18 évesen lett külön saját szobám) aztán úgy hozta a helyzet váltani kellett. Másfél szobás 55 négyzet méteres házikó volt, amit apa akkor építet amikor szerelembe esett egy nagyon csinos kis szőke ápolónőbe (anyukám dögös kis csaj volt) De mivel Dozso három műszakban dolgozott, télen apukám velünk lakott és mar Sziszának is kellett a tér, belecsaptunk a lakás cserébe.
Nekem nagyon fura élmény és eleinte nyomasztó is a társas magány ami egy 16 lakásos épület adhat. De hamar megszoktuk, mert kényelmes. Három szoba, gardrób mindenki kényelmesen elfért. Szép felújított ès igen meseszerű a panorámája (körbe látjuk a Bakonyt tiszta időben és mindig bele szeretek a látványba!)
A lakást az élmények és az ott lakok teszik elevenné és szerethetővé. Az elmúlt időszak káosz tengereinek habjai között az otthonom biztonsága és nyugalma és a millió emlék tette az ami, nyugalmat adott. Tárgyakhoz nem igazan ragaszkodtam régen sem (apám és nőveremmel ellentétben nincs gyűjtögető mániám) ami fontos az a szívemben és emlékeimben van rögzítve.
És ami engem igazan érdekel az emberek és ahogy egymáshoz viszonyulnak.
Ebben a nagy viharban igazan két család mutatta meg, hogy a jó szív és együttérzés testet tud ölteni, no nem kényszeredettségből vagy kihisztizett figyelem felhívás miatt, hanem mert jó a lelkük.
Róluk szeretnék mesélni, hogy a jóság köztünk jár.
Koszi olyat tett, amire meg a családtagjaim se voltak képesek (Koszi egyébként Kriszta, hosszú fekete hajával kergette Sziszát 4-5 éve és ő a boszi helyett le koszizta így maradt rajta e név) .
Megismerkedésünk se volt egyszerű, pár hónapra ránk költözött a házba, és mivel én kíváncsi csaj vagyok írtam neki pár sort (azt hozzá teszem hogy gyönyörű, magas nő és az a véleményem, hogy szép nőktől vagy félnek vagy irigykednek rájuk. Hát én se irigy se félős nem vagyok, innen indult a mi kapcsolatunk. Szóval ő az a gyönyörű és harcos,kemény csaj aki egyedül is megállja a helyét és neveli szintén gyönyörű és okos lánykáit.
Többször voltunk bulizni együtt, és ha bánatunk vagy örömünk volt megdumáltunk, elég sok mindenen átmentünk már mind a ketten és a közös hang a megélt harcok miatt egyértelműen meg volt.
Az amit tett és nem fogom sose elfelejteni és megköszönni neki, kissé morbid és igazából nem mindennapi történt, de hát mostanában amiken átmentem egyik se az.
Dozsót hamvasztották, és vele mentem el az urnában lévő hamvakért.
A legtermészetesebb módon megfogta a dobozt amikor haza értünk és felhozta a lakásba, még viccelődtünk is, hogy milyen jó súlyban van még így is az én Szerelmem. (amikor megismertem 65 kilót nyomott és a nyugis élet, és a szeretetből való jó főzőcskézésem eredményeként pár év alatt felküzdötte magát 85 kilóra.
Koszival azóta is sokszor eljártunk ügy-intézni, vásárolni és dumálni ha már nagyon kész voltam.
Köszönöm Koszi!
Segítőim és családunk életének mindennapos résztvevői Katáék. Ők nyáron költöztek az emeletünkre, és már induló félbe volt a gyönyörűséges Emma aki Dozsó halála után két nappal érkezett bele ebbe a világba.
Ősszel még Dozsó szerelte össze a gardróbban pihenő már nem használt babaágyat, nagyon várta a kis jövevényt mert imádta a gyerekeket. Ha lehetett volna egy óvodányi gyereket is bevállal.
Az indulás nem várta meg az érkezést, de az életnek mennie kell és ez így van jól.
Emma egy éves szülinapján apukája kedvesen és együtt érzően megemlegette Dozsót és nem csak a kicsilányt ünnepeltük, hanem megemlékeztünk arról is aki már nem lehet velünk.
Én abban hiszek, hogy akik már nincsenek velünk olyan tér és idő nélküli létben vannak, ahonnan könnyű az átjárás ide, és a megszületettek egy kis ideig látják és érzékelik őket. Emmát biztosan sokszor megnevettette és marháskodott neki.
Katával „tudatos vásárlók vagyunk” – ahogy mondta Szisza az Aldi pénztárosnőjének:
„ – Az én anyukám tudatos vásárló, mert tudja miért jön és hamar végez!”
Számtalanszor megkönnyítve a mindennapjaim együtt elmegyünk és bevásárolunk, egymás ünnepeiben részt veszünk, és ha valami jól sikerül kaja kóstolóval kedveskedünk.
Önzetlen, nyitott és kedves Lelkek, nagyon sok áldást, örömet és boldogságot kívánok az egész Családnak!
Kata szuper kreatív és kézügyessége, türelme határtalan. Ajándéktárgyakat is készít, az egyik annyira megtetszett, hogy kollégáimnak, barátaimnak is vettem tőle. Sokaknak okozott nagy örömöt és meglepetést.
Egy bohókás kedves kis karácsonyfa, amolyan manós, mint én. Evvel és a gyereknek legós uzsis dobozzal, legós kulaccsal okozott nagy örömet (az iskolába irigykedve nézték)
Szülinapomra meg egy malacot vart a kulcstartómra mert tudja imádom a malackákat.
Vannak még jó emberek, és a sok szomorkodás mellé mindig kapok olyan meglepetéseket, kedvességeket, amik kiegyenlítik az életem hullámvasútját!
Mindenkinek ilyen szuper szomszédokat kívánok!
Karifa:
Malacka:
Malacka „munkában” :
