Elmaradásaim vannak.

Bőven és legalább nyomasztanak is. Írás kényszerem van, grafománia, de csak viccből.

Ez úgy van, hogy ami meg szeretnék osztani másokkal, legyen az vers, novella vagy csak napló az piszkál
és furdal belülről és addig nem nyugszik amíg meg nem írom..

 Hol is kezdjem? A barátaimnak részletekbe menőkig nem tudtam a múlt hétvégei eseményeket elmesélni.

Dozsó (a férjem) tavaly ráakadt a volt középiskolai osztály társaira, és azóta rendszeresen össze jönnek Csepelen
egy vacsora mellet. Nyár végén hozzánk jöttek le Almádiba, nagyon emlékezetes nap lett belőle, grill partival, iszogatással és egy nagy feketeerdő tortával Jani szülinapi meglepetéseként.

Úgy gondoltak az évet úgy búcsúztatják el hogy idén össze jönnek még egyszer. Ajánlottam, hogy menjen fel Pestre egyedül, érezze jól magát és ha kipihente magát másnap jöjjön haza, ez volt az első verzió.

De ő mint családját féltő és szerető pasi az kérte inkább menjünk mi is a Sziszával, az ő családjánál alszunk és másnap jövünk haza. Hozzá tartozik előtte két héttel elkapott egy tüdőgyulladás- vesemedence gyulladás koktél, amivel iszonyat szenvedtem, köhögtem, mint egy tüdőbeteg és nem érezem jól magam. (két doboz antibigyó után se, sőt a gyomrom szét cseszte, szedtem rá gyomor és emésztő rendszer helyre rakó ízét- ami használt. Azon a héten éjszakás volt, péntekre szabit vett ki, hogy már az nap induljunk.

Pénteken délelőtt 10 után telefonáltak a böliből, hogy menjek a gyerekért meg 38,9C láza van. Kapott gyógyszert amire érte mentem kutya baja se volt és rosszalkodott ezerrel. Ez meg az én levert állapotom elég jelnek bizonyult, hogy maradjunk mi itthon a kis fészkünkbe. Így módosult a téma, délután háziorvoshoz vittük a gyereket, és amire mindennel végezünk már fél 5 fele járt, és sötétbe, esőbe nagyon nem akartam az autópályán menni, pénteken a nagy forgalomba a M0-on, ahol különösen rossz érzésem van.

Szerelmem mégis a családi elvonulás mellett döntött. Másnap délelőtt indultunk el, na persze pont akkor tört ki egy hatalmas hó szakadás, alig láttunk pár métert előre. De azért oda értünk. A hétvégébe nem bonyolódnék, kedves nevelőapukáját látogattuk meg és a hátra lévő időben nagynénjénél voltunk két kutyussal, Vazullal és Suzyval + cicával akinek a neve Cica. Vasárnapra Dozsó beígérte, ha haza ér a haverjától akinél aludt a buli után, vízkőteleníti a bojlert és meglátogathatjuk a mi barátainkat. Konkrétan az én csodás barátnőmet akit csak a másodfokú Anyámként emlegetek. 18 éves kapcsolat ez, minden félét átéltünk már együtt és a szeretet, tisztelet erejével megmaradtunk egymás életében, minden elvárás nélkül. Az élet össze visszaterelt engem is, de Mary egy biztos sziklája volt és van az életemnek. A barátságoknak nem számít a tér, még ha 1 éve is láttuk egymást ugyan onnan folytatódik a beszélgetés, mert a lelki alap az megmaradt. (Köszönöm Neked Mary! Ezerszeres puszi!!! )

Dozsó barátai is régi időkbe nyúlnak vissza és nagy megtiszteltetés, hogy engem is elfogadtak és szeretettel viseltetnek irántam is. És Persze ne felejtsem el Esztót, akit 2 éve ismerek az iwiwnek és egy régi szerelemnek köszönhetőleg, aki tavaly eljött az esküvőmre, hogy először személyesen is találkozzunk.

Más és nagyon mélyre ásó történet is kapcsolódik ide, ami Dozsó 35 éve elveszett de most megtalált apukájáról szól, de ez is más posztba fog tartozni.

 Hát ezekre voltam rákattanva, hogy akkor felüdülés a lelkemnek találkozunk azokkal akikre a legnagyobb szeretettel és mosollyal tudok csak gondolni.

Drágám fél négy fele befejeztetnek nyilvánította műveletet, de elkezdet csöpögni… mrrrrrr. Újból szétszedte, leeresztette a vizet és elölről kezdte. Fél hatkor már nagyon mérges és tehetetlen voltam, mert ami egy évben max. 2 sikerül találkozni és az meghiúsulni látszott. Láttam, hogy ő is ideges ezért nem piszkáltam, mert tudom profi munkát végez és arany keze van. (ez egy más sztori, de olyan csodálatosan leszigetelte a nappalinkat, hogy az mesébe illően szép lett és meleg is!!! (Ez  is külön posztot kap)

Szóval Drága Barátaim aki vártatok így nem értünk el hozzátok, remélem legközelebb jobban alakul a program.

Kisfiam az éjjel össze hányta a hálót, szóval nem volt szép és könnyű a lelkem.

Most már jól van.

Dozsó is emlékezetesen érezte magát a barátaival, és nekem ez is nagyon fontos. (mert imádom azért).

Szépeket!