Minden nézőpont kérdése mit tartunk hosszúnak, vagy rövidnek, ami jó az persze elsuhan, ami fájdalmas, az meg marad mint a dőg és csiga lassúnak tűnik a menetele.
Rövid leszek, mert fáradt vagyok , igen mozgalmas napok vannak mögöttem, ami jó mert pezseg és zajlik az élet!
A tárgyak gyűjtésének őrületében nem vagyok részes mint Édesapám volt (ja meg a nővérem) abban hiszek minden jó és rossz emlékként belénk raktározódik el, bár vannak tárgyak amik nekem jelzésértékűek, de igaziból nem ragaszkodom semmihez. A Fiam tizedik szülinapján agyaltam, mivel is lehetne emlékezetesebbé tenni, kell e neki a 524. legó amivel szépen beteríti a lakást, a macska meg beszórja az ágy alá, vagy olyan emléket adjak neki, ami megmarad akkora is, ha már én nem leszek vele.
Pénteken a munkahelyemen családi nap zajlott, és az nap szabin voltam, együtt töltöttük a napot és délután a kollégáimmal nagyon jót szórakoztunk, velünk tartott tesóm is aki ámult milyen jó helyen dolgozom.
Mivel jó ízlésű gyerekről van szó ezért azt találtam ki, legyen a szülinapjára olyan koncert amire régóta vágyik, össze kötve városnézéssel, finom ételekkel és kellemes helyekkel. Így aztán a Kobuci-kertbe zajló Vasárnapi gyerekek koncertre vettük az irányt, leszervezve egy kellemes- családias és nagyon kényelmes szállodát. (http://www.bedbreakfast.hu/)
Miután lepakoltunk mentünk a koncertre. A zenekar megajándékozta őt avval, hogy a kedvenc dala előtt boldog szülinapot kívántak a legifjabb rajongónak, a koncert végén a vissza tapsolásnál ő is felment velük a színpadra és kapott cédét dedikálva. Végig ugrálta és énekelte….Ennél lehetne e szebb???
Másnap cápát néztünk, a Tropicariumban, játszó-házaztunk, igazi olasz étteremben ebédeltünk és végig utaztuk oda- vsissza a 4. metrót.
A képek önmagukért mesélnek! Mindenkinek sok boldogságot, örömteli életet!
