Három évnyi vágyakozás és türelmetlen tétlenség, akaratos tenni akarás után a tavalyi év egy reményteli jövő ígéretével zárult.

Újév hajnalán egy mámoros pillanatban megkaptam azt az üzenetet amire legjobban vágytam. A szót találkozás követte és a remény mag csírája kapaszkodott a Fény felé.

Aztán ennyiben is maradtunk.

Láthatatlan csatározások végeredményeként márciusban ismét egyedül találtam magamat.  Rég nem bőgtem pasi miatt, de akkor sikerült ismét.  Újra újra tervezés.

Az életben a legjobb élmények mindig spontán rakódnak össze, és  ha az ember képes alkalmazkodni, akkor bármi megtörténhet.  Februártól többször elkeveredtem abba a városba, ami igazán hiányozni fog, ha mégis új hazát választok majd magamnak. Szentendre lett az a béke szigete, ami elképesztő atomszférájával és a légben úszó ihletettségével mindig lökött egyet rajtam, élni jó és nem csak muszáj.

A szépség, inspiráció, hit és a félelmek legyőzése volt ez az év. Két egymásra szorosan ható lélek vibrálása és az őket körülvevő további impulzusok tereltek  új és elég kaotikus utakra.  Még mindig nem tudom mi a feladottom kettő ugyan azon a napon született bikával, de őrületes energiákat szabadítottak el körülöttem és bennem is.

Ennek a 2022 évnek az egyik vezérgondolata  az lett,

senkinek nem kell magyarázkodnom

Mind azt amit megéltem saját akaratomból, és indulataimból tettem meg. Kíváncsian és nyitottan mások életére, és aki beengedett a saját terébe, próbáltam egy új fajta színt vinni. Egyre többször kaptam meg,  hogy – De én zárkózott vagyok!– És mégis a közös megtapasztalások által valahogy beljebb csusszantam a rostán, és jelen lettem és maradtam egy átmeneti ideig. Ezek az idők ajándékok nekem. Köszönöm mindenkinek!

A napok hömpölygése mellett  drága kolléganőmmel sikerült eljutnunk Zalaszántóra, ami az igazi megbékélés színhelye, főleg medvehagyma virágzás idején  🙂 Kicsit átcsendesedett bennem sok kérdés.

 

Az új és zamatos Dunai városi  útjaimat , egy önsorsrontó mozdulattal rövidre zártam.  A kérdőjeles mondatok után még nincsenek ponttal és felkiáltó jellel, vagy aláhúzott mondatokkal megtoldott válaszok. Azóta is vissza vágyom oda, mint a nyaralás utáni  fásult is szürke lelkűletű állapotból ébredők.

 A nyár majdnem végén eljutottam  Dozsó szülőhelyének megyéjébe egy párnapos táborba, a kedvenc kutyás barátaimmal. Az odajutás se volt semmi, Gyermekem egy barátunkkal már elmentek a kétszemélyes autóval, míg én még serényen dolgoztam. Másnap Budapesti felvonatozással, autóval  plusz kettő  cuki kutyával folytattuk az utat.

Bükkszentkereszt egy mesebeli hely, életveszélyes kanyarjaival. Nem vagyok egy  turista alkat, de a hely bűvölete egy tizenkét kilométeres bóklászásra megkísérlettek az erdő mélyén. Kapacitásom hiányában megszökve félútról,  stoppal mentem vissza egy nagyszerű kisérővel a  táborba.

Elképesztő cuki faházban laktunk és annyi program volt három napig, hogy utána jó sok időnek elkellett telnie míg vissza zökkentem a normál kerékvágásba.

Munkahelyem révén elkeveredtem egy számomra ismeretlen helyre, Villonyára, ahol volt, patak, tó és vízimalom is. Csobogó csermely, éltettől dülleszkedő növényzet és mókának való hely. A gyermekek akik velünk jöttek építhettek tutajt, ami szépen a vizeken szelte útjait. Közben főztünk az előző nap tők tudatosan és villámgyorsan megvásárolt óriási mennyiségből paprikáskrumplit, természetesen kolbásszal és szalonnával , ahogy illik. (A sofőrünk akivel lebonyolítottuk illetve egyszerűsítettük a vásárlás kuszaságát megjegyezte, mennyire jó velem elmenni a teszkóba, mert én céltudatosan teszem meg a métereket és nem órákig húzom a vásárlási mizériát.) Volt idő drónozásra, hintázásra, patak nézésre és mindenre ami épp jól esett a tikkasztó hőségben. (Ahogy össze szedtük a sok cuccot és maradványt, bekászálodtunk a sok autóba, eleredt a mennyi eső és áztatta a szomjas földet a talpunk alatt.)

 

 

És ez élet formálja a napokat a lábaink alatt, bár a főszereplők mások mégis, működik az egész. De a hiány az ott ragadt. Aztán keressük a hibás részt és próbáljuk átfaragni az egészet, hogy működőn ismét. Mert, jobb egésznek lenni mint háromnegyed résznek. Élni kell, és nem csak muszáj.

Ma szeressetek.