Itt látsz meg igazán.

Kedves Látogató!

Átmenetileg, most egybe helyezem a régi verseket és prózákat. Ezentúl külön kap minden új polcocskát, a Betűorgiák alatt. Köszönöm megtisztelő figyelmedet! Várlak legközelebb is!

Meauw

Beszélgetés féle- novella írkálmány.

Beszélgetés

-Ki vagy Te? Szomorúnak tűnsz.

– Utazom az élet vonatán, most épp Álomország határán kérték el az útlevelem. Nem tudom tovább engednek e. Kicsit félek, és minden nagyon bizonytalan mostanság.

– Honnan jössz?

– Távolból indultam, most épp itt tartok. Megpihentem kicsit. Az indulás mellékes és a cél se fontos, adni és elfogadni az út kincseit.

-Mit cipelsz abban a hatalmas hátizsákodban?

– A múltam apró köveit, arcokat, mosolyokat és néhol még könnyek is vannak. A tegnapjaim mind itt sorakoznak a képekben és hangokban.

-Nem túl nehéz ez? Te mindig ilyen nagy csomagot vagy képes magaddal cipelni?

– Ez is hozzám tartozik, ami ma vagyok a tegnapok kövei és a szél hordta össze. Ez mind én volnék. Most láthatsz. Neked megmutatom magam.

– Egy fél mosoly bujkál a szemedben.

– Elképzelhetettlenűl szép vagy, és ha össze zárnának minket egy hónapra ( kávé és csirke leves legyen ott) akkor sem unnálak meg nézni és elveszni benned, mondjuk az ajkaidban gyönyörködnék pár napig, az biztos,  és utána végig az összes szemmel látható alkotó elemeidben. Nem unnálak meg nézni, ebben egész biztos vagyok. A szemedben  mélységes titkok óceánja rejtőzik, sötét és szomorú, de néha átvált valami ragyogó kékségbe. Szép vagy, remélem tudod. (de szerintem magad se hiszed el).

– Életre kelt benned a szerelem ezen az úton egy idegennel?

– Dehogy, a szívem az megfagyott már egy ideje, most csak  pislákol valami tartalék halovány kis izzó a helyén, és jelzi azt, hogy még élek. Nem tudok már igazán szeretni, csak élvezem amit ad a ma, mert talán már mondtam, a holnap nem létezik , ne is keresd. Senki nem látta még és garancia levél se jár hozzá.

Amit kapok, megköszönöm, és örömmel adom vissza . Kérlek hajtsd le úgy álomra a fejed, hogy semmit nem bántál meg amit tettél, vagy elmulasztottál volna, mert nincs ami vissza hozza…

– Az előbb a szélben szálldosott egy  virágszirom (tudom ez már túl szirupos, és rózsaszín nem illik a te sötétségedhez) , Őt se látom ismét, hová viheti az útja?

– Minden elmúlik és ez benne a jó. A mozgás az állandó.  Voltam régen egy temetésen ahová a részeg  pap elfelejtett eljönni, és mi álltunk a sírnál, a hó esett, fújt a szél és a hideg a csontjainkat nyaldosta… Akkor felnéztem az égre és láttam a holtakat mosolyogni, repülni és eggyé válni a széllel. Nekik könnyű, nincs teher és lehúzó súly.

Ott volt Anyám is akkor, hallottam a hangját az egyik felhőről integetett felém.

– Szállani akarnál velük?

– Szívesen mennék, de van még feladat, és a felelősség súlya nagy. De jó, hogy most szóba elegyedtél velem. Köszönöm.

– Mi most a cél?

-Minden nap új hegycsúcs. Mosolyvarázslat a dolgom, emlékek gravírozása a szívbe, hogy sose felejtse el, mit jelent embernek lenni és honnan érkezett. Gyermekem fogja a fáklyát, érte kell minden nap felkelnem. Más dolgom nincs. De igaziból egy kékszemű pisztoly cső a halántékomnak szegezve.

– De hisz ő a gyermeked!

– Ő választott engem, nagy a megtiszteltetés, hogy nevelhetem, adhatok apró titkos kulcsokat az élet ezerszínű ajtajaihoz, hogy mindig jusson eszébe, melyiket kell a zárba helyeznie. Ez a dolgom. Ezért vagyok és vagy mellettem te is, ide sodródtál.  Magadról még nem is meséltél… csak kérdésekkel záporozol.

– Nem érdekes, én ki vagyok,  az ajtón állok és aki indul ki engedem.

-Köszönöm, hogy voltál kísérőm. Láttalak e még, és kérdéseimre majd te is felelsz?

– A holnapok felelnek és az utak mindig össze futnak ha kell. Most félsz és  te is zavarodott vagy. Türelem.

2013. május 4. 00:55

Nem kellet volna talán

Nem kellet volna talán

de a gép ez dobta

Te választottad

tudom szerettél és szeretsz most is

csak nincs használható kéz is

ami simítaná ki a tincset

az arcból

a remegést

az izmokból

mit ez a fájdalom hozott

Tudom rád vártam „álamaimban arca benne volt”

létrehoztunk sok csodát adtunk otthont és tanyát

sok szomorú megtört lelkű vándornak.

Erőt adtunk.

Most már nekem sincsen

se erőm se terem

csak tompítva terelem

a megmaradt lélegzetem.

Álmomban sírok és így ébredek

élnem kéne hisz töltött csövű fegyverem

közös vérünk kék tekintete

2012 február 13.

Hát letetted a lantot élet zenész

Hát letetted a lantot élet zenész,

Hát vége van a dalnak vajon haza mehetek e én?

Hova hív ez a dal amiben nem dalol a főzenész?

Lélegzés, szívverés, dübörög a vér és itt vagy

Nézlek, néztelek

nem vagy távol mégis közel.

Életem része, minden gondolatom hátsó sóhaja benned múlik el.

Találtam virágot az erdőben mind rólad énekeltek

szép nyíló életekben loptak tőled mosolyt vicceket.

Érintettelek, simítom finom bőröd lágy selymét

lopok rád csókot hátha ébreszthet e még

rezzenéstelen az arc, amiben annyi nevetés, grimasz bújt el.

Menj ha indulni kell, újból találkozunk majd a másik megállónál

Hisz egy volt a bekötés áramkör, éreztük mi csak EGY voltunk

A sok millió közül.

2012 10. 22.

 

Mijónak rinya helyett

Mindenki halott csak még nem tudja,

működteti még az automatika , ráncos a bőr

a fehér hajtincsek száma nő

Szeretünk, várunk, székre állunk

be nem teljesül csodára várunk

Tesszük a dolgunk megy

még a légzés egymásra nézés

keressük a tekintetekben saját magunk

Nekem már megvolt a másik oldal

a hiányzó alkatrészem elveszett

az idő óceánja elrejti az emlékeket

éjjelente álmaim vízébe meritkezem

Már nem keresem a másik felem

emlékeim morzsáiból az

új életem építgetem.

Mindenen túl és minden át

átjártam a pokol összes bugyrát

Nincs több mit ellehetne venni tőlem

magamat egyszer már megadtam örökre.

2013.november 18.

Idő

Az emberek mint bolygók egymás körül keringenek.

Kinek nap kinek csillagként tündököl egén.

Körbe ér, megtalál, távolodva hív a vonzás

vissza tér az idő tengerén.

2013. szeptember

Fogalom az élet fájáról

Kerek, gömbölyű, hatszögletes
Lágy, könnyű, teher, nyűg
Forró fájdalom, benső emésztő
puha, durva, illatos eső
Fekete elbarikádozott élet,
nyitott ablak kékes egeivel
dobbanás, dobhártya szaggató
zaj rettentő, álomízes
méz dal, saját vére hangja.
Elvarázsolt titkos tekintet
zafír ragyogása szemekben
sírás halk zokogása
gyengéd tapintás kezeinkben.
Mosoly egyszeri grimasz ajándék
emelt szó, felkavart vita zaja.
elpirulós kérdések, lesütött tekintetek.

Benne az ember akaró, törtető.
Benne a szent szolgáló szívű
Benne a gyenge megtört szárnyú akarat
Benne a jövő elhomályosult tűzeső.
Benne a férfi szerelmet egyszer kereső
karodban, csontodban, ölelésedben
véredben egység csak veled
neked adva tiszta szerelem

1995 november 15. Veszprém

Elveszett életem

Arca álmaimban benne van
teljes biztonsággal élek
tudom megleltem másik elveszett felem.
Álmaimban csak az első ráismerő tekintetig
van hajsza, rohanás
megnyugszom érzem ha megérint tekintete.

Ugyanúgy, ugyanott és ugyanazon sablonokkal
csak az arcok változóak próbálom másra szerepét
Fárad már a gépezet új kísérlet, talán övé a főszerep?
Már nem az a nagy várakozás izgalom
A gyomorban, remegés inakban, mikor hív fel?
Már fáradt a sok kutatás eredménytelen.
új esélyese a létnek meg-e érinti lelkem?

Álmaimban olyan egyszerű a találkozás
a biztonság erődítménye jelenléte az
első pillanattól életem övé visszavonhatatlanul

Keresem másik még elveszett életem.
Keresem, keresem, keres-sem?

2000. május 20. Veszprém