Soundgarden bezárja az ajtót

Kívülről minden másként látszhat, mert a lényegi dolgokat elrejtjük, mert talán félünk gyengének látszani.

Tavaly egy pár hónapos fellángolás ( életem egyik legszebb pasija személyében, aki hasonlított is Chris Cornellre ) keretein belül ismertem meg a zenekart és szerettem meg a dalait.  A stílust ismertem, de mélységébe a soundgardennen keresztül merültem.

Képtalálat a következőre: „chris cornell”
Chriss Cornell

Sok kérdés forgott bennem mostanság, új alapokra téve a napjaim. Mi az ami boldogsághoz szükséges, mikor mondhatja az ember, hogy hátra dőlhet és élvezheti a napokat. Ha egészséges testben és lélekben? Minden alkatrésze a helyén és a lelkében nem dúlnak viharok? Ha biztos anyagi helyzetben nem függ másoktól? Van akinek a szívében hordozva van és haza várják? Hagyott lenyomatott az életében és ha már nem lesz, ránéznek, igen ezt ő alkotta ? Mi a boldogság valódi arca és állapota?

Félünk gyengének látszani és kerüljük azt, hogy valaki elesettnek lásson, és sok ember őrlődik a saját köreiben. Megfelelni akar elvárásoknak, embereknek, közben szétmorzsolódik a belső ereje. Nem tudhatom mi játszódhatott le ebben a csodálatos tehetséggel megáldott és szépségben ragyogó léleknek a fejében amikor lejött a színpadról és felakasztotta magát a szállodájában. Biztos hosszú volt az ösvény, sok  rabságon keresztül verekedte magát, drog és alkohol függőség, válás és szakmai sikerek utáni űr érzés. Mert van, hogy sokkal nehezebb a sikert élvezni, mert a kitartó munka és erőfeszítés ha véget ér, kiürülnek az energia raktárak és az ember csak magában roskadva sír ( Én is ilyen vagyok). Nem tudhatom mi játszódott le benne, végtelen szomorú vagyok, amiért egy ilyen csillag már nem ragyog és a létezések alsó bugyrain kell keresztül mennie, míg újra emberként születhet ismét.

Az utolsó koncert felvétel róla.

Segítséget kérni akármennyire gyengeségnek tűnik , szükséges, mert van ahonnan nem lehet vissza arcot csinálni. Anyukám halála után, megéltem sok kudarcot és csalódást és úgy állt össze bennem, hogy tudtam, ha valaki nem segít össze rakni az életem, végleg kiszállok. Akkor ismertem meg Szihónénit, aki már húsz éve kísér és általa megtanultam sok leckét. Ha baj van, mindenkinek van lehetősége kinyújtani a kezét, és lesz aki eléri.

Az egyik szóló albuma, szédületes utazás.

Jó utat és kívánom találjon békét bárhova is viszi az út.

Leave a Reply