Nagyon könnyű ítéletet hozni egy sors láttán, sablonos képeket elővenni és rávetíteni valakire akit nem ismerünk – Biztos megérdemelte! – Úgy kell neki, miért nem dolgozik… Minden élettörténet egy regényt megérne, hisz szövevények, találkozások, véletlenek és vágyak alakítják az utakat. Kinek társa a szerencse, kinek minden nap egy mélységes küzdelem. Honnan indultunk, mit hoztunk otthonról ( jó esetben volt otthonunk és láttunk működő szerető családot, ahol biztonságot, bátorítást, erőt és biztatást kaptunk). Van akinek ez sem jutott, van akinek az egészség és épség fogalma más dimenzióba ível. Akinek természetes, hogy két lábbal kel ki az ágyból és minden segítség nélkül éli a mindennapjait, annak fel sem tűnik, milyen lenne tolószékkel, vagy életben tartó gépek segítségével (dialízis) minden nappal előrébb jutni. Amit birtoklunk fel sem tűnik amíg el nem veszítjük. Legyen az egészség, munka, család vagy otthon.

Az élet tragikomédiás főrendezője oszt le váratlan helyzeteket, de a cél minden esetben a talpon maradás.  A főiskola utolsó évében a diplomamunkámat a pszichiátriai rehabilitáció témájából írtam. Ennek kapcsán jutottam el egy intézetbe, a festői szépségű Intaházára, ahol egy sokrétű munka-terápiás rehabilitáció működik.

Benedek István „Aranyketrec” címen írt róla egy könyvet. Számomra felüdülés és megtisztelő lehetőség, hogy betekinthettem az ott zajló munkába és a lakókkal találkozhattam, csoport terápiájukon részt is vehettem. ( Férjem ez alatt hol az autóban hol az épületben ücsörgött, őt nyomasztotta a hely, a lelki nyomasztó dolgokat nem bírta) .

Elég egy lépés, egyetlen félre nézés és borulhat az ember stabil kis várrendszere, és maga alá temetheti, és jó ha tud segítségért kiáltani, és kap segítő kezet is. A csoportos foglalkozáson egy újonnan érkezett beteg elmesélte az élete idáig elvezető történetét. Biztos karrier egy nagy cégnél, jó fizetés, csinos feleség, kényelmes otthon, mindene meg volt, amit egy fiatal férfi csak várhat. A céges autóval figyelmetlensége miatt totálkárosra törte az autót, ő több hónapig kórházba került, a felesége elhagyta, a munkahelye kirúgta és beperelte, oda az otthon és a biztos egzisztencia. Így került teljesen lenullázva fizikailag és lelkileg ebbe az intézetbe.  A sorsát hogyan alakította nem tudom, de az biztos jó alapot kapott arra, hogy talpra álljon.

És miért kezdtem ebbe az írásba? Megszeretnék Nektek mutatni egy videót, ami a hajléktalanságról szól. Hogy lehetünk bármilyen magas polcon, ha a Föld megremeg mindenki alá szállhat, és sosem lehet biztos senki abban, hogy amit ma birtokol az holnap is az övé lesz. Nyitottan, segítőkészen és nem vádlóan körül tekintve biztos találunk olyan lehetőségeket ahol emberként segítséget tudunk adni, talán az elsőt, vagy az utolsót ahhoz, hogy valaki ne adja fel, talpra álljon, és legyen hite az emberségben.

(A kliphez annyit, hogy az a színész- zenész aki a hajléktalant alakítja, most tevékenyen részt vesz az én sorsom alakításában is 🙂  )