Annak idején, mondhatni az idők előtt és után amit én Dozsóval történő meg ismerkedésre szoktam tagolni. Szóval az idők után, néha kaptam egy szabad estét amikor a fiúk elmentek itthonról. Általában Dozsó felvitte a Dédihez, vagy a nevelő apjához a gyereket és ő a régi ámde frissen tartott barátaival elment egy egy estére zúzni. Ilyenkor koncertre, sörözésre és kitudja hová vitték, de teljes mértékben szabad kezet és lábat kapott, hogy érezze jól magát azokkal akiket szeret és akik szeretik őt több évtizeden átnyúlóan is.  És persze nem maradhattam ki a hajnali megvilágosodásokból sem, mert volt rá példa, hogy felhivott, hogy elmondja  sírva, mennyire szeret és hiányzom. (Jobban jártam, mint Jani barátnő(jei) akit felhívott hogy szeretlek Éva, közben  Ildinek hívták… ) Ezekre a momentumokra is emlékszem, vicces volt hallani a vallomását kissé illumináltan hajnali órán.

Miután útjukra bocsájtottam őket a legparázóbb óvintézkedések közepette, rám tört a tenni akarás és elképesztő vad takarításba és rend rakásba kezdtem. (Akik ismernek tudják, hogy a tisztaság nagyon fontos nekem, de a renddel elég hadilábon állok, sőt mondhatni ars poeticámnak ” a zsenik átlátják a káoszt” és mindig mindent megtalálok a legnagyobb kupac aljából is elő kerítve… ). Azokon a délutánokon megszállt az ihlet és örömet akarva okozni, mindent elrámoltam, és ádáz harcom győzedelmesen megvívtam míg a vízszintes terülteket vissza foglaltam a kupacoktól (játék, ruha,újság akármi).  Miután végeztem a csatával, kedvenc zenéimet hallgathattam bömbölve és a „tyúkkopasztó” forró vízbe áztattam hab testem. Éjjel néztem valami bugyuta romantikus filmet, vagy koncert filmet néztem valamelyik királyi tévén és énekeltem, táncoltam is talán, jóra való pálinka okozta hevületben.  De tudtam a Fiúk haza jönnek.  Aggódtam, de bíztam abban, hogy elkerüli őket a baj és újra együtt leszünk. És alhatunk HÁRMAS SORBAN  is ami igaz sose szokott össze jönni, mert Szisza keresztbe fordult a franciaágyon, apja hasára rakta két lábát és én végérvényesen kiszorultam mellőlük.

Tavaszi szünetben Fiam a Dédinél, majd Nagyanyjánál volt, és nagyon üres csendes volt a lakás. Tigriske azért gondoskodik arról, hogy unalmas napjaim ne legyenek, mindig valami csalafintaságot kitalál. (Szegény gyönyörű hibiszkuszom 6 ága bánja a macska müködését, de igyekszem megvédeni a továbbiakban).   De ebben az időszakban eszembe jutott az az érzés, mikor vártam őket haza.  A fájdalom és hiány nem múlik, ezt biztosan állíthatom.  Ahogy beszélgettem egy drága barátnőmmel, én nem a magánytól félek, hanem az Ő hiányától.  De álmomban most már haza jön, és nyugodtság árad belőle, semmi baj, nyugi van, most nem látható de itt maradt.