Már bent vagyunk a nagy ünneplésben, meg örömködében, ami nekem az új életemben egy buli és azokkal való együtt lét akiket szeretek és fontosak nekem.
Nem felelek meg senki elvárásainak, éljük úgy a mi kis életünk ahogy nekünk tetszik!
Boldog karácsonyt és azt kívánom mindenkinek, éljétek át azt a napot ami van úgy mintha az utolsó lenne és szeresetek, örüljetek tegyetek boldoggá minél több embert magatok körül (és ne a vásárlási hisztériába boruljatok pótlásként).
Talán, mert én is decemberi csaj vagyok, és valahogy az energiák körülöttem télen indulnak be és nem szeretem igaziból a karácsonyt, ezért nem ömlengenék, csak
TÉLI TÖRTÉNETEKET TERÍTEK TINÉKTEK!
Ezt már meséltem, hogy Dozsót december 6-án ismertem meg egy társkereső oldalon még 2002-ben, és rá két hétre elhívott Tankcsapdára a Pecsába.
Arra rá egy évre (milyen egy zúzós és tüzes év volt az, jaaaaaj!) minden szabadságát és hétvégéjét nálam töltötte, volt nem egyszer, hogy inkább felkeltünk hajnali negyed háromkor (02:15), hogy negyed négykor elinduljon dolgozni és beérjen 6-ra a Knorr-Bremsébe. Irtó nagy tűzzel égett a láng, mert ilyenre csak két nagyon nem normális szerelmes képes. Október végén is együtt töltöttünk két hetet, és az utolsó napon még egy ismerőshöz átvittünk egy íróasztalt. Sötét volt, hepe -hupás út az udvaron, és kiment a bokája úgy, hogy másnap apám régi mankójával mentünk be a balesetire. Zúzódás lett az eredmény, de avval bizony csak pihenni szabad, nem menni és állni, se autót vezetni! Még két hétig maradt a Szerelmem. Hideg is volt, korán sötétedett és a hormonok és vágyak is nagyon elemükbe voltak… Igaziból a természetes megoldások híve voltunk és nagyon bevált két fogamzásgátló módszer, az egyik a naptáras, de mivel négy hétig együtt voltunk az idő rohant, össze keveredtek az időpontok mikor igen, mikor nem? És bizony feladtuk a számolgatást…
Aztán másodikosként a főiskolán decemberben a vizsgákra mentünk le pénteken, és hogy ne keljen annyit utazni, inkább ott aludtunk a koleszba (végig járva a környék kocsmáit, a Kisvirággal kezdve Jani barátommal ). Este az osztálytársnőmnek panaszkodtam, hogy egyszerűen képtelen vagyok már hason aludni (pedig mindig úgy alszom) mert annyira fájnak a melleim. Erre Ildi azt mondta, persze mert biztos terhes vagy! Mondom az kizárt! Vagy még se? Szombaton felmentem Pestre, hogy Dozsóval találkozzak és elmenjünk a második Tankcsapda koncertünkre és válasszak magamnak karira ajándékot (Egy Moulinex fritőz ami a mai napig szuper!) Olyan nagy köd volt az este, és annyira elfáradt, hogy inkább lemondta a koncertet, és haza indultunk az Öreglánnyal , aki egy 17 éves fehér skoda volt. Gurultunk vagy keményen 40-nel mert semmit nem láttunk. 4 óra alatt haza értünk Veszprémbe. Meséltem neki is, hogy mit mondott Ildi, ő nevetett, és helyeselt, mindenképp vegyünk utónév könyvet is! Itthon december 23-án a halászlé és a krumplisaláta készítése között elmentem megcsinálni a tesztet. KÉT CSIK. (azt találta ki, azoknak akik nem akarnak gyermeket nem két csík kéne hanem egy ördögszarv, mint egy kis ördögfióka jele). Onnantól felpörögtek az események. Télen történt 🙂
A téli szenvedélyről a nemrég megismert bandától egy dal amit imádok.
Történt a hat hetes kontrollomon, az én nagyon szeretett és méltán híres és kiváló orvosom (Dr. Bagarus Sándor) már megint nagyon határozott és céltudatosan járt el, fegyverzett le de azonnal. Gondoltam csak „benézek” egy kellemetes diskurzusra, és oda adom neki a negatív szövettani eredményem, de esélyem se volt a menekvésre, mondta, hogy akkor vetkőzzek… Nem tudtam kidumálni, hogy én csak beszélgetni jöttem, hajthatatlan mint amikor azonnali hatállyal beterelt a szülészetre egy szomorú csütörtöki napon (11kor délelőtt) kijelentette, hogy akkor 13- és 15 óra között fel vesz az osztályra és addig ki nem enged amíg meg nem születik a fiam. És mindenféle praktikával, halasztgatni próbáltam, hogy jó majd hétfőn, akkor legyen szombat, na ne máááár PÉNTEK!!! – de ő hajthatatlan volt és sírva mentem haza, hogy a Doki berendelt, mert félt engem és a gyereket, nehogy időközben eszébe jusson megszületni… Hát most se hagyta magát, egy perc alatt megvizsgált (erre mondják nagyobb a füstje mint a lángja) és már nézett is ultrahanggal és amit még sose láttam, mutatta, hogy ni-ni ott vigyorog egy szép nagy petesejt, bámészkodik bután és várja hogy most akkor mi lesz.
Mostanában Szisza azon nyektet, ha élne az Apa és ugyan úgy szeretnénk egymást nem lehetne e Kistesó, mondtam neki nem lehetne mert Apával így döntöttük el, hogy Te vagy a minden, és több gyermeket nem vállalunk. Valószínű így nyektette Apámékat a Tesóm 9 évesen, és én meg is érkeztem a 10. szülinapja után és jól felborítottam mindent. Így alakult.
(Magamban és ez tényleg csak vicc, senki ne vegye komolyan, egy hosszú hajú kék szemű rocker pasi azért elgondolkodtatnak még egy csemete bevállalásán, de ezt egy elnyomott halvány félmosollyal nyugtázom, a lehetőségem adott volna, de most inkább még se). Helyette holnap jön hozzánk egy igazi Szisza, vagyis kismijau tulajok leszünk, három fős lesz a család.
Az élet élni akar és muszáj hogy folytassuk, mert ez a dolgunk akik anyák vagyunk.
A képen én és a Tesóm 40 évvel ezelőtt, Anyával és egy barátnőjével- jááááááj ezt még leírni is sok.
Mint írtam, nem csak tömény rinyálás- jajveszékelésből fog állni ez a blog. Bár az elmúlt két évem nem kívánom senkinek, mert amikor már biztos voltam, hogy ennél mocskosabb idő nem következhet, mindig rácáfolt a tér és az idő.
De most egy vidám és nagyon boldog, de halál-félelemmel teli izgatott szép új élményemről szeretnék írni. A munkahelyemen kiemelten kezeli a dolgozók testi- egészség, fitnesz és mozgás lehetőségeit, ezért számtalan bérlet közül lehet választani, uszás, konditerem, focizás, kinek kinek vérmérséklete és gusztusa szerint (én kényelmes fotel bajnok nézni szoktam néha a sportot, de igazából nem érdekel) Kollégáim közül vannak olyan elszántak, akik heti 3-5 edzésen kínozzák, gyötrik testüket. (Elismerésem, én nem lennék képes rá). De voltak olyan kreatívak, hogy rábeszéltek engem egy általam nem ismert sport-tágban való részvételre. Mivel közel lakom a Balatonhoz és igen nagy szerelmem a víz, de úszni még véletlenül sem tudok, igen izgalmasnak indult a történet.
Sárkányhajózás.
Ezt úgy kell elképzelni, mint egy nagy csónakot, amiben 10-10 ülnek, elől egy dobos veri a ritmust, hátul a kormányos irányítja a hajót és iszonyatosan billeg, minden egyes mozdulatra reagáló kényes kis szerkezet. Első edzésre lementem, mert a Balaton szépsége rabul ejt, és imádom az illatát, a látványt, mindent. De úgy alakult, hogy egy ember hiányzott „balansznak” így én ültem leghátul. Az első 10 percem avval telt, hogy átkoztam magam amiért képes voltam beszállni ebbe az igen dülöngélő faépítménybe, és abba biztam ha már borulunk az úszó mellény fenntart (talán). Az élmény leírhatatlan volt. Sok örömet adott és az intenzív mozgás, nagyon jó stressz oldó, minden dühömet és fájdalmam bele csaptam az evezővel a vízbe. (volt pár nap amikor alig bírtam a karom megmozdítani, de boldog fájdalom volt. Az edzések egy órát tartottak Tihanyban egy szálloda saját kikötőjében, ahova Sziszát is levittem, mert mindig voltak kísérők és ők addig a strandon eljátszottak, napoztak, évezték a jó időt.
Sajnos a versenyre ahova indultunk, nem tudtam elmenni, mert nagyon megfáztam más kollégával is az egyik hűvös napon történt edzésen, de büszke voltam rájuk nagyon!
Jövőre ha lesz lehetőség mindenképp velük szeretnék tartani!
