Nélküled

Nem kellet volna talán

de a gép ez dobta

Te választottad

tudom szerettél és szeretsz most is

csak nincs használató kéz is

ami simítaná ki a tincset

az arcból

a remegést

az izmokból

mit ez a fájdalom hozott

Tudom rád vártam „álamaimban arca benne volt”

létrehoztunk sok csodát adtunk otthont és tanyát

sok szomorú megtört lelkű vándornak.

Erőt adtunk.

Most már nekem sincsen

se erőm se terem

csak tompítva terelem

a megmaradt lélegzetem.

Álmomban sírok és így ébredek

élnem kéne hisz töltött csövű fegyverem

közös vérünk kék tekintete

2012 febr. 13.

Hát letetted a lantot élet zenész

Hát letetted a lantot élet zenész,

Hát vége van a dalnak vajon haza mehetek e én?

Hova hív ez a dal amiben nem dalol a főzenész?

Lélegzés, szívverés, dübörög a vér és itt vagy

Nézlek, néztelek

nem vagy távol mégis közel.

Életem része, minden gondolatom hátsó sóhaja benned múlik el.

Találtam virágot az erdőben mind rólad énekeltek

szép nyíló életekben loptak tőled mosolyt vicceket.

Érintettelek, simítom finom bőröd lágy selymét

lopok rád csókot hátha ébreszthet e még

rezzenéstelen az arc, amiben annyi nevetés, grimasz bújt el.

Menj ha indulni kell, újból találkozunk majd a másik megállónál

Hisz egy volt a bekötés áramkör, éreztük mi csak EGY voltunk

A sok millió közül.

2012 10. 22.