Tanulság? Konzekvencia levonása? Van-e értelme a kisértekezésnek?

Már mondtam régebben, bak vagyok, Föld jeggyel, két lábon állok a magam szabta korlátaim között. Rugalmatlanul, kissé várva a spontán kitörési pontokat. Aztán, megnyugtat, ha túlnövök saját magam korlátain. Számomra fontosak a szabályok, bármennyire is lételemem a káosz , fontos, hogy aminek eleje van annak kanyaron belül is , de lássam a végkifejletét. Szóval így alakult ez a próbatételem, a :

SZÁRAZ OKTÓBER

Kíváncsi voltam, hogy fogom legyűrni az emlékezés nehezét,  mivel oldom majd fel magamban a fájdalmat.  Hogyan tudok önfeledten bulizni a barátaimmal, esetenként hétvégén, és amire a legkíváncsibb voltam mi kéne ahhoz, hogy bárminemű kifogást találjak, ahhoz, hogy átbújjak a léc alatt, és megmagyarázzam miért is lettem (volna) gyenge és esendő.  Magam előtt ( ” magam mögött istenként állok”) és minden döccenő vagy görbeség ellenére se találtam kibúvót.  A legnagyobb csatákat először mindig belül harcolja le az ember, és ha már van egy kis szilárd talpazat, tud kifelé erőt mutatni , kiterjeszteni szárnyait és magasra szállni.

Elém sodort sorsok sokasága, arról a hiányról szól, hogy félnek az emberek és rettegnek a kudarctól. Inkább a langymeleg pocsolyában maradnak. Különféle „sebtapaszt” használnak a hegekre, egyrészt elfedni a fájdalmat, másrészt a pillanatnyi rossz érzet csillapítására. Az erős, nem fél gyengének látszani és a gyenge segítséget kérni. Számomra, egy férfi könnyei sokkal többet erőt mutatnak, mint egy összeszorított fogakkal mereven magába zuhanó homályos tekintet. 

Már meséltem, hogy az alkoholizmus sajnos a családomban megfordult öröksége, rányomta a bélyegét az életemre, gyerekkoromra is, és ezért is szeretném minden szinten, megkímélni a gyermekemet azoktól az élményektől amikben nekem volt részem. Az őszinteség és nyílt beszélgetések által, talán megértethető  a gyerekekkel a  felnőttek néha hülye  viselkedése.

Október 31-én este Kisimítóval ültünk a kedvenc helyünkön, kólát iszogatva hallgattam a rég múlt történeteit, néha az órájára nézett, mikor lesz már éjfél, hogy végre én is koccinthassak vele. Vicces volt, és az első korty  után negyed egykor lelkesen kérdezte: – Na milyen érzés? 🙂

Magam részéről, jól esett szembesülnöm avval, hogy a szabadságom én határozom meg, és ha kitűzök egy célt, el is érem.     

( Novemberben nem játszom online játékokat, ami  nekem igen nagy kihívás . Mi lesz az én kis házszépítős agglegényemmel??? 🙂   A szabaddá vált időmben olvasok és gitározok. )

Mindenkinek nagyon  boldog és szabad életet kívánok!

(Szolgálati közlemény: üzenném annak a kedves volt Kollégámnak, aki követi a blogom, hogy nincs meg az email címe, legyen szíves írjon, ahogy megbeszéltük. Innen hozzám találnak a sorai! Várom, és köszönöm az ő és mindenki megtisztelő figyelmét!)